A Kaposvári Rákóczi Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia őszi szezonját értékeljük az egyes korosztályokban. Ezúttal az U9 és az U10 munkáját foglalja össze Csíkvár Csaba és Bruncvig Róbert.
Csíkvár Csaba
- Az U9-es korosztályt már formálod egy ideje. Milyen munkát végeztek az ősszel a srácok annak tükrében, hogy itt azért a játék a legfontosabb még?
- Itt még alapvetően a játék dominál, de azért szeretnénk minél több feladatot már tudatosan végezni, hogy ne csak „szeressünk" focizni. Próbáljuk edzésen a lehető legkevesebb hibával, a leggyorsabban végezni a feladatokat, hiszen itt már az egyéni játék mellett van csapatjáték is. Nagyon jó lenne, ha a kapusokat is egyre jobban be tudnánk venni a játékba, hiszen ebben a korban még fel lehet vállalni a kockáztatást, a cseleket, az egy-egy elleni játékot. Nyáron nehezen indultunk, nem egyszerre kapcsolódtak be a gyerekek, nyaralás és egyebek miatt, és nem tudtuk azt a minőséget hozni kezdetben sem edzésen, sem mérkőzésen, amit én elvártam. Most viszont ott tartunk, hogy akik itt vannak, azokon látszik, hogy nemcsak focizni szeretnek, hanem akarnak is. Idén már MLSZ tornákra járunk, komoly csapatokkal tudunk mérkőzni. Aminek örülök, hogy jó eredményeket tudtunk elérni, amikor pedig kudarcot vallottunk, tudtam az okát. Amiben nekünk nagyobb lemaradásunk van, az az elhivatottság, hozzáállás. Addig megyünk jól, amíg nem helyeznek nyomás alá, nem „bántanak" minket, nincs rajtunk kényszer. De nem vagyok elkeseredve, hiszen még kicsik vagyunk, ebben biztosan tudunk fejlődni. A Ferencvárossal való partnerkapcsolat révén voltunk fent Budapesten olyan tornán, ahol jó csapatok ellen mérkőztünk, és nem játszottunk alárendelt szerepet. Amire még büszke vagyok, hogy már ebben a korosztályban is tudtunk olyan játékost felmutatni, akire felfigyeltek, Jusits Zselyke személyében.
- A posztok ebben a korban még csak formálódnak. Mennyit foglalkozol ezzel?
- Igen, kezdetben hallani sem akart senki posztokról, mindenki gólt akar rúgni, érvényesülni akar. Idő kellett ahhoz, hogy lassan kirajzolódjon, ki hasznos elöl, ki hátul, ki középen, és még több idő kellett, hogy ezt el is fogadják ilyen pici korban, hogy mindenki szerves része a csapatnak, akár elöl van, akár hátul, akár a kispadon. Itt még úgyis forgatjuk a gyerekeket, előfordul, hogy a kapuba is mezőnyjátékos áll, hogy gyakoroljuk a labdakihozatalt, a játékba belépő kapus posztját. Itt még a kapustól nem azt várjuk el, hogy vetődjön, röpködjön, hanem hogy labdabiztos legyen lábbal, tudjon passzolni, összjátékba kapcsolódni. Szerintem jó úton járunk.
Bruncvig Róbert
-Az U10-es korosztály már 6+1-ben játszik. Milyen volt az átállás nyáron?
-Igen, ez igazi váltást jelentett, én személy szerint örültem neki, nagyobb a tér, több a hely, könnyebben ki tudják egymást segíteni, több a variációs lehetőség is. Tavaly a második félévben már gyakoroltuk ezt, tudatosan készültünk a váltásra, ennek meg is van a hatása, könnyebben álltunk át. A tornákra is másfajta felkészülést kíván ez a játék. Ez az a korosztály, ahol már megjelenik a csapatban való gondolkodás, amire külön hangsúlyt fektetek. Az is jellemző erre a korosztályra, hogy kialakulnak egyéniségek, kezdődnek a kreatív megoldások. Az egyéni fejlődésen túl tehát már van csapatjáték is. Még nem stabilak a posztok, én is keresem a helyeket, figyelem a tehetségeket, ami látszik, hogy vannak olyan hiányposztok, amelyekre valamilyen formában reagálnunk kell majd, tehát várható keretbővítés. Létszámban egyébként megvagyunk, de vannak a környéken olyan tehetségek, akiknek itt lenne a helyük, ezen dolgozunk a kollegákkal. Én az őszi munkát tekintve egyértelműen láttam érzékelhető egyéni fejlődéseket, nem vagyok elégedetlen, az eredmények felemásak voltak, de partiban voltunk erős csapatokkal is. A csapatszellemen, csapatban való gondolkodáson mindenképpen van még mit javítani, ennek a folyamatnak az elején tartunk, de haladunk.
-Mit tervezel a téli időszakra?
-Én alapvetően nem vagyok a bent munka híve, ha csak nem muszáj, és lehet kint edzeni, nem mennék tornaterembe. Nyilván valamennyit leszünk majd, illetve teremtornákon természetesen részt veszünk, de minél többet próbálunk kint, levegőn, füves, műfüves pályán dolgozni. Az ünnepi időszakra jár bőven a pihenés a piciknek, január közepén gondoltam elkezdeni a közös munkát újra.
Kiss Ernő