A Kaposvári Rákóczi Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia őszi szezonját értékeljük az egyes korosztályokban. Elsőként a legkisebbek, az U7 és az U8 munkáját foglalja össze Hadaró Valentin és Vadas Zalán.
Hadaró Valentin
- Az U7-es korosztállyal foglalkoztál az ősszel. Milyen munkát végeztek a legkisebbek?
- A munka erős szó, az régen rossz, ha munkának fogjuk fel. Itt az a legfőbb cél, hogy mosolyogva jöjjenek és mosolyogva menjenek haza erről a foglalkozásról. Tavaly is az U7-tel dolgoztam, most a bejövő újakkal ismét én foglalkozom. A futball tanítása itt még nem működik, rengeteg mozgásfejlesztő gyakorlatot végzünk, testneveléssel kapcsolatos játékokat. A legnagyobb örömforrás természetesen a labda, úgyhogy minden ekörül forog. Taktika itt még nem játszik szerepet, itt a passzok helyett egyéni játék van, de már kapura lövés, cselezési próbálkozások, labdavezetés szerepel a programban. A minél több labdaérintés is kiemelt cél, mert attól lehet fejlődni. A helyes lábtartásra is figyelünk. Szerencsére kicsi nálam a lemorzsolódás, próbálom megszerettetni magam velük, utána jöhet a közös tevékenység. Mindig valami kis történettel kezdem az edzést, mindig van ráhangolás, hogy ki tudjanak bontakozni. Jó társaság, igazi partner egyébként a kis csapatom. A foglalkozások többnyire kint vannak, mert mégis csak kinti sportág a labdarúgás, de rossz idő esetén természetesen teremben gyakorlunk.
- A téli időszakot hogy tervezed?
- Ameddig tart az óvoda, iskola, addig tartanak a foglalkozások, egyébként minden nap jönnének a gyerekek, csillog a szemük, és ezt jó látni. De tudomásul kell venni, hogy ők még kicsit, és más foglalkozásokra, akár sportokra is járnak, kipróbálnak több dolgot, és nekik nagyon fontos a sok játék, sok szabadidő, szóval a heti háromszor egy óra bőségesen elég erre a tevékenységre. Az ünnepekre kell a pihenés, a család közelsége, aztán január második felében újra nekiindulunk az évnek.
Vadas Zalán:
- Az U8-as korosztállyal már második éve dolgozol, formálódik a keret?
- Igen, bár azért nem keretnek nevezném a piciket, ez még a sportra ráhangoló fázis. A vezetőség engedélyével én továbbviszem a korábban megkezdett munkát, így jobban ismerem már őket. Fogékonyak a fejlődésre, tényleg öröm hozzájuk járni. Én azt vallom, ebben a korban már lehet látni, ki elhivatott a sport iránt, ki tekinti szabadidős tevékenységnek, vannak, akik a foglalkozásokon kívül is összejárnak, fociznak, belőlük lehet futballista. Az nyilván ekkor még nem látszik, ki meddig jut, de az elszántságot már lehet látni. Edzőként egyébként az is fontos feladatunk, hogy kialakítsuk már kisebb korban a klub iránti kötődést, a közösségbe tartozás igényét. A csoportomból sokan járnak a felnőtt csapat, a Kaposvári Rákóczi mérkőzéseire, szülőkkel is, akik nagy segítséget jelentenek. Most, amikor leesett a hó, jöttek havat lapátolni, ez az az aktivitás, klubkötődés, ami a későbbiekben is meghatározó lehet. Voltunk a korosztállyal közös edzésen is. Ha sok a pozitív élmény kis korosztályban, akkor nagyobb eséllyel marad az egyesületnél a tehetség, ezen dolgozunk. Annak idején számomra is fontos volt a kötődés, a mai napig a Kaposvári Rákóczi szívügyem.
- Télen szűkebbek a lehetőségek, és kell a pihenés is, hogy áll össze a program?
- Valóban, a pihenés is fontos, és igazodunk is az intézményi szünetekhez. Lesz Bozsik-torna, amit körzetközpont szervez majd, emellett szeretném őket egy másik tornára is elvinni, január második felétől már visszatérünk a hétköznapi gyakorlásokhoz.
Kiss Ernő