HÍREK


Van fejlődés, de még sok a feladat


Az elmúlt szezon eredményeit, szakmai munkáját Szénay Péter, a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója értékeli az alábbiakban. A szakember a következő szezon feladataira, céljaira is rávilágított.

 

-Ez volt az első szezon a Bene Akadémián. Melyek voltak a legfontosabb tapasztalatok?

-Nekem nagyjából két hónap kellett ahhoz, hogy megismerjem mind a játékosokat, mind az edzőket, kollegákat, az egész létesítményt, az Akadémiát. Az első, ami szembe tűnt a szakmai munka során, hogy az edzők nagyon sok kis játékot játszanak, kis területen építik fel a feladatokat. Azonban a labdarúgás nagypályán zajlik, így próbáltam ezen változtatni, hogy minél életszerűbb játékhelyzetek legyenek begyakorolva, hiszen akkor tud mérkőzésen is eredményes lenni egy-egy korosztály.

A másik, amire rájöttem, hogy a kis korosztályoknál egy-egy meghatározó játékos, vagy játékosok köré épült a csapat, és velük foglalkoztak többet a szakemberek. Ebből nyilván lett eredmény is, viszont nekünk csapatokat kell építeni, közösséget is fejleszteni. Én azt vallom, hogy kis korosztályokban, 8-10-12 éves srácoknál nem az eredmény a fontos, hanem a fejlődés. Nem baj, ha nem nyerünk mindig, de készebb labdarúgók kerüljenek a magasabb korcsoportokba. Néha csalóka is lehet az eredmény ezen a szinten, mert más kluboknál is hasonlóan gondolkodnak, és kisebb korban az eredményt felülírja náluk a játék szeretete és a fejlődés. Természetesen örülök minden sikernek, de a „Nyuszi Kupa" megnyerésénél fontosabb az egyéni fejlődés, és hogy készüljön a tehetség a nagypályás játékra.

 

-Mi valósult meg az eltervezett feladatokból?

-Évek óta komoly probléma a demográfiai mélypont, a gyermekhiány. Arányában kevesebben sportolnak a gyerekek közül, mint régen. Ebből a kevésből kell nekünk a labdarúgás felé terelni a fiatalokat, tehát a tömegesítés az egyik fő feladat. Picit léptünk előre ez ügyben, de még sokat kell fejlődni, hogy tudjunk válogatni. Még mindig akadnak korosztályok, ahol kevesebben vagyunk, mint kellene, és aki itt van, őket sem könnyű megtartani. Nem arra gondolok, hogy eligazolnak, mert most nyáron is csupán két fiatal igazolt el, az Illés Akadémiára, viszont szerencsére többen is jöttek, tehát összességében pozitív a mérleg.

A fő probléma, hogy ami 6-8-10 éves gyermeknél még belefér, az tizenévesként már nem. A kicsik nyaraljanak, élvezzék a szünidőt, viszont a nagyobbaknál már áldozatot kell hozni. Ez minden sportágban így van, akár atlétikáról, akár küzdősportról, akár labdajátékról beszélünk. Nyáron lehet felkészíteni a csapatot, akkor lehet többet edzeni, mert nincs iskola, akkor lehet megszerezni azokat az alapokat, amelyek a bajnokságban való szereplést határozzák meg. Akkor lehet számonkérni minket, hogy milyen alapokat adtunk a nyáron, ha a gyerek itt van és dolgozik. Egy kisebb, rövidebb út az iskola végén még belefér, de utána kezdődik a munka.

Én tudom, hogy ez nem könnyű, komoly lemondás, és a szülő is ilyenkor látja többet a gyermekét, nyilván fontosak a közös családi programok, azonban ha komoly céljai vannak a fiatalnak a labdarúgással, akkor nem fér bele, hogy a felkészülés alatt nyaralok. Amikor hallgatom a tehetségeket a céljaikról, mindenki magas osztályban szeretne játszani, válogatott lenni, külföldön szerepelni, azonban ezért tenni kell. Akik a kirakatban vannak, az élsportolók, az ismert futballisták, rengeteg áldozatot hoztak, hogy odakerüljenek. Lemondtak sok mindenről, amiről a társaik, a többi fiatal nem. Valamit valamiért, csak így lehet fejlődni. Ezért szoktam mondani, hogy a szülők részéről is nagyon komoly támogatás kell, tudom, hogy nekik is lemondás ez, de ha a gyermekük sikereket ér el, az sok mindenért kárpótolja az embert.

 

-Több új edző érkezett tavaly, kialakult az erős kohézió az edzői stábban?

-Inkább úgy fogalmaznék, hogy alakul. Különböző egyéniségekről, korosztályokról van szó, minden edzésen ott kellene lennem mindenkinél, hogy segítsek, de ez nem kivitelezhető. De vannak értekezletek, összetartások, kommunikáció, segítik egymást a pályán, meccsen, és azon kívül is többnyire, nyilván ha nem lesz nagy fluktuáció, akkor egyre összeszokottabb lehet a csapat. Most nyáron minimális személyi változás történt, csupán Kulcsár Bence távozott a Kaposvölgyéhez, az ő pótlását házon belül oldjuk meg.

 

-Ha az eredményeket nézzük, mennyire vagy elégedett?

-Az U12, és a kisebb korosztályoknál az a cél, hogy legyen bő keret. Legyen masszívan egy mag, akikre lehet számítani a magasabb korosztályokban. A tavalyi U13 ősztől nagypályára megy át, róluk azt mondanám, hogy van ott több játékos, akik alacsonyabbak, fizikálisan nem annyira erősek, meglátjuk, ez mennyire lesz hátrány. Tudom, hogy sok helyen csak a magas, erős gyerekeket gyűjtik össze, én nem ezt vallom.

Az U14-ben a 6. helyen végeztek a srácok, és ezzel kivívták a helyet a jövő évre az országos mezőnybe. A feljutásnak örülök, amúgy innen távozott két fő, de ez nem vethet vissza minket. Már hallottam olyan hangokat, hogy jövőre a bentmaradás a cél az országos mezőnyben, ami nem tetszett. Ha így állunk hozzá, csak veszíthetünk. Fussunk neki úgy, hogy meg kell nyerni, aztán majd kiderül, kik tartanak előrébb. De ha úgy futunk neki, hogy csak gyűjtsünk pár pontot, úgysem fogunk dominálni, akkor kishitűek leszünk. Az utánpótlás a fejlődésről szól, nem az eredményről.

Az U15-ös és U16-os csapat szépen szerepelt a regionális bajnokságban, az U16-ban sajnos, kicsit kevesebb gyerek volt, de ami előny, hogy a bajnokság második felében kiegyenesedtek, sokáig utolsó helyen álltak, és végül 8. helyen végeztek, nagyon szép teljesítmény. Ők maguknak is megmutatták, hogy ha van munka, akkor van eredmény is. Ősszel a munka, az edzéslátogatottság nem volt megfelelő. Az U15-ben jól indult a csapat, ott volt az élmezőnyben, de miután innen kellett besegíteni az U16 szűkösebb keretébe, értelemszerűen romlottak az eredmények. De ez nem baj, a lényeg, még egyszer hangsúlyozom, a fejlődés. Építve lett a korosztály, olyan futballisták is rendszeresen szerepet kaptak, akik csak tartalékok lettek volna, és így ők is fejlődtek.

Az U17 kieséséről most sokan beszéltek, de én azt mondom, igenis volt fejlődés az év során, a gyerekek előrébb tartanak, mint tavaly. Sajnos, nagy gondot okozott a góllövés, nem sikerült bent maradni, nyilván van ennek hátránya, de ezek a fiatalok meg tudják állni a helyüket jövőre, és van rá esély, hogy a felnőtt csapatba kerülhet közülük több játékos is.

Az U19 szép sikert ért el, tavasszal a legjobbak között játszhatott, és sikerült is közülük beépíteni néhány főt a felnőttek közé. Nem gondolom tehát összességében, hogy rossz évet zártunk volna, de van hova fejlődni. A nyáron bentlakásos edzőtábort szerveztünk, a gyerekek erős napi programmal, napi több tréninggel, közös étkezéssel, pihenéssel készültek együtt, ennek kell, hogy legyen hozadéka. 

 

Kiss Ernő

2023.08.03.

KAPCSOLAT



KÖVESS MINKET