A nyári felkészülési időszakban változás történt a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgató pozíciójában. Az új idényt nem Szénay Péterrel, hanem Krecska János irányításával kezdte meg Akadémiánk. Az alábbi interjúban eddigi pályafutásáról, itteni tapasztalatairól, feladatairól és céljairól beszélgettünk.
KRECSKA JÁNOS - NÉVJEGY
Az 59 éves szakember 8 éves korában kezdte a futballt, az akkori egyik legjobb nevelőegyesületben, a BVSC-ben. Utánpótlás válogatottként a Ferencváros csapatában folytatta karrierjét, ahol Novák Dezső edző kezei alatt a felnőttben is bemutatkozhatott. Pályafutása alatt két NBI-es és több másodosztályú klubban is játszott, amit egy malajziai egyesületben kupabajnokként fejezett be.
Edzőként végig járta a ranglétrát honi második ligás csapatoknál, amit aztán szintén Malajziában kamatoztatott vezetőedzőként. Hazatérve felkérték a Kárpát-medencei Akadémiai Rendszer romániai régiójának segítésére szakmai igazgatóként, Sepsiszentgyörgyre majd Csíkszeredába. Legutóbb a Székelyföld Labdarúgó Akadémia regionális igazgatójaként dolgozott.
Kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy mivel foglalkoztál a labdarúgás világában, mielőtt Kaposvárra jöttél?
A Székelyföld Labdarúgó Akadémiáról érkeztem, ahol először szakmai igazgatóként dolgoztam, majd később egy nagyon sokrétű és izgalmas feladatot bíztak rám. Regionális igazgatóként 16 különböző város alközponti munkáját határoztam meg és fogtam össze. A rendszer sokban hasonló volt, mint Magyarországon az akadémia és tehetségközpontok viszonylatában. Iskolaváltásnál a 16 alközpontunk legügyesebb gyerekei bekerülnek a csíkszeredai bentlakásos akadémiára, ahol minden feltétel adott (iskola, étkezés, képzés, versenyeztetés) a fejlődésükhöz. Mind a 16 alközpontnál, Nagyváradtól egészen Kézdivásárhelyig lefektettünk egy egységes szakmai irányvonalat pre-akadémiai szinten, amibe az edzők oktatása és fejlesztése is beletartozott. Többek között bevezettem egy tesztrendszert, amit Kaposváron is alkalmazok idővel. A számok nem hazudnak, megmutatják, hogy az akadémiai szintre érett és felkészült-e a növendék. Nagyon szerettem ezt a 7 éves időszakot, hiszen szakmáról és képzésről, valamint utazásról és kapcsolatrendszerekről szólt a munkám, amiben igen komoly eredményeket értünk el, és ami által rengeteg kollégát és jó barátot ismerhettem meg.
Nem csak Romániában dolgoztál, ha lehet így mondani, igazi „világjáró" voltál.
Aktív pályafutásomat Délkelet-Ázsiában, Malajziában fejeztem be. Ezt követően tudatosan készültem az edzői szakmára, elvégezve a szükséges iskolákat. Magyar klubok után Malajziában 7 évet edzősködtem, ez idő alatt 3 különböző első osztályú csapatot is vezethettem. A futballnak köszönhetően edzőként dolgozhattam rövid ideig Katarban és Dániában is. Úgy gondolom, hogy elég sok kultúrából csipegethettem. Szerencsésnek tartom magam, hogy fiatalon már kispadot kaptam a másodosztályú BKV Előrénél (abban az évben, amikor a Kaposvári Rákóczi felkerült Prukner László irányításával), amikor is Magyar Kupa elődöntőig jutottunk a később Kaposváron is megfordult Zsolnai Róberttel és Pintér Attilával. Sok tehát a közös pont.
Említed a hiányosságokat. Mi a probléma az utánpótlásképzéssel Magyarországon?
Ahogy én látom és tapasztalom, a szakadék, amely az utánpótlás és felnőtt foci között van, szinte áthidalhatatlan. Ha a fiatalok utánpótláskorban nincsenek szisztematikusan felépítve, majd beépítve a felnőtt futballba, akkor kilátástalan a helyzet. Ha mi, utánpótlás edzők nem piacképes labdarúgókat nevelünk, akkor zsákutcába kerülhetünk. Egy felnőtt csapat már piaci alapokon működik, teljesítménykényszer van, ahol szinte csak kész játékosokban gondolkodnak. Szerintem megoldás lehet erre a posztspecifikus képzés, valamint 2-3 játékos együttműködésén alapuló - kiscsoportos külön képzés - játékszituációk megoldása a mérkőzés különböző fázisaiban, ami már az egészpályás csapatok időszakában jelen kell, hogy legyen. A klubfilozófiának erről rendelkeznie kell, mint ahogy arról is, hogy a fiatalok évről évre folyamatosan és tudatosan szerepet kapjanak a felnőtt csapatban. Ehhez a gyermekeket idejekorán győztes típussá, sikerorientálttá kell fejlesztenünk. Nekünk ehhez a versenysportot kell preferálnunk a tömegsportból kikerülő kisfocisokból. Merthogy minőségben, csak limitált csapatlétszámban lehet és kell dolgoznunk, megállva a helyünket a honi versengésben. Tömegsportból idővel markáns szelekció versenysportba, még akkor is, ha ez fájdalmakkal jár.
Úgymond kívülről érkeztél a kaposvári közegbe, de már 2 hónapja itt dolgozol. Mit tapasztaltál az elmúlt időszakban az Akadémián? Sok feladat áll előtted?
Úgy gondolom igen és ez így van rendjén. Szlogenem, hogy gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan. Ismernünk kell, hogy mi a mozgásterünk, miből tudunk táplálkozni, hogyan lehetne felépíteni a Kaposvári Rákóczit, milyen filozófia és struktúra mentén. Sándor István, egykor a Stadler FC edzője mondta azt, hogy „Nem rossz, de a jó még odébb van". Tény, hogy Kaposvár egy tradicionálisan futballgyökerekkel rendelkező vármegyeszékhely, mely korábban rengeteg saját nevelésű játékost áramoltatott az NBI-be és a válogatottba is. Az oda vezető út viszont sokkal nehezebb, mint azt sokan gondolják. Véleményem szerint a város eléggé megosztott, olyan tekintetben, hogy sok az utánpótlást nevelő klub. Tehetségközponti státusszal rendelkezünk, amely elvárásoknak megfelelünk, gyerekszámban azonban óriási deficitünk van. Ennek egyik oka, hogy Akadémiánk megítélése nem a megérdemelt, de azon leszünk, hogy a jövőben ezen változtassunk. A másik, hogy a piramisban az alánk tartozó körzetközpontoknak a szabályrendszert nem teljesen betartva, lehetőségük van megkerülni a struktúrát. Így a körzetek tehetségei nem jutnak el időben hozzánk, hogy fejlettebb körülmények és lehetőségek között erős versenyeztetésben pallérozódjanak. Ezáltal ez a piramis hibás. Így az MLSZ-nél kezdeményezni is fogom, hogy egyirányú legyen a gyerekek áramoltatása. Például, ha mi a szombathelyi Illés Akadémia alá tartoznánk, akkor nekünk oda kellene irányítani a tehetségeket, nem megkerülve mondjuk Győrbe, a Fehér Miklós Akadémiára. Ugyanez vonatkozik a körzetközpontokra is felénk. Addig, amíg a helyi tehetségeket nem a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiára irányítják a kisebb klubok, ezt a funkciót képtelenek leszünk ellátni. Velünk szemben komoly elvárások vannak az MLSZ-nél, licences edzők, csapatok versenyeztetése különböző bajnokságokban, elvárt csapatszám stb., ezeknek meg kell felelni. Ezt így elég nehéz megvalósítani.
Összességében a lényeg, hogy a helyi kisebb klubok hozzánk küldjék a tehetségesebb játékosokat a megfelelő nevelési díj fejében, ez legyen az érdekük. Hiszen az átmenetet mi, mint tehetségközpont képviseljük, innen kerülhetnek majd tovább az elit akadémiákra. Ha ezen tudunk változtatni, akkor könnyedén felvesszük a versenyt akár egy Vasassal vagy egy Ferencvárossal.
Mit csináltál első intézkedéseidként nálunk?
Minden egyes korosztályunk szüleivel tartok egy megbeszélést. Elsősorban azért, hogy megismerjenek, és hogy elmondjam az elvárásokat. Kíváncsi vagyok a szülők véleményére, számomra ez fontos dolog. Én egy bizonyos szempontból nagyon hálás vagyok nekik, hogy ránk bízzák a féltett kincseiket. Viszont nálunk is vannak működési és szakmai szabályok, kellenek is, amit minden szülőnek el kell fogadnia. Minden korosztálynak megvan, hogy mi a konkrét képzési feladata. Például, ha a gyerek nem válik idejében labdabiztossá, akkor hogyan várunk el tőle később egy egyszerű labdakihozatalt, hátulról történő tudatos támadásfelépítést. Ezeknek a dolgoknak szisztematikusan egymásra kell épülniük. Abban a pillanatban, amikor az U12-es edzőnek azzal kell foglalkoznia, amit már U10-ben a gyerekeknek meg kellett volna tanulnia, deficitünk lesz, mert az edző a saját anyagát nem tudja leadni. És tovább nyílik az olló, növeljük a deficitet. Szerintem itt csúszik el az egész magyar utánpótlás is.
Beszéltél a habitusodról. Milyen embernek tartod magadat?
Alapvetően én egy kemény pasi vagyok, ezáltal elég megosztó is. Ezért sokan szeretnek, sokan viszont úgy gondolják, hogy a mai világban ez kevésbé tolerálható tulajdonság, mert túl komolyan veszem a dolgokat. De szerintem másképpen nem megy, a szabályoknak mindig meg kell felelni, ehhez pedig határozott, markáns vezető kell.
Az itt töltött időszakod alapján, milyen meglátásaid vannak az Akadémia közeli jövőjét illetően?
Alapvetően jó rendszerben vagyunk. Kaposvár idővel meg fog felelni ezeknek az elvárásoknak. Úgy gondolom, hogy az edzők számát, végzettségét tekintve jól állunk. Akik itt vannak, nyitottak az új dolgok felé, és látni fogják, hogy az irány jó. A végleges edzői stáb kialakításához nekem még időre van szükségem, nem mondom, hogy nem lesznek változások. A jelenlegi helyzetemben nekem az a dolgom, hogy felmérjem ezt a közeget, hogy mire alkalmas és mire nem. Aztán ezekből a dolgokból a konzekvenciát levonva meg kell hoznom azokat a nagyobb horderejű döntéseket, amik nem mást szolgálnak, mint a város tradicionális klubját, hogy megfeleljünk az MLSZ-nek és a szülők elvárásainak is. Jók a tapasztalataim, szeretem a kihívásokat, nem térek ki a konfliktusok elől, de nem is keresem azokat.
Ha röviden kellene megfogalmaznod, mi a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia feladata?
Elsődleges feladatunk a gyermekekből piacképes labdarúgók nevelése, de nem csak focistákban, hanem életvidám emberekben is kell gondolkodni. Az életre való felkészítés is a szerepe egy utánpótlás-nevelő akadémiának. Én úgy vélem, ha valakiből nem lesz világsztár futballista, az nem egy eget rengető baj, mert lehet, hogy például majd bankigazgató lesz. Ki tudja? Talán később a Kaposvári Rákóczit fogja támogatni.
Zárszóként, Te mikor lennél elégedett?
Az ember akkor is lehet elégedett, hogy ha odatette magát és a maximumot nyújtotta eredménytől függetlenül. Mindenképpen fontos számomra az, hogy az edzőim és a szülők előtt hiteles legyek. Szakmailag megfelelni azoknak az elvárásoknak, melyeket az MLSZ meghatároz.
Középtávon szükséges az, hogy a felső négy korosztályunk az országos bajnokságba kvalifikálja magát. Ez létfontosságú. Az is célom, hogy 14 éves korú gyereknél a szülő, aki dilemma előtt áll, hova vigye a gyerekét, minket válasszon. Legyen jövőképe Kaposváron. Már az is egyfajta siker, ha itthon maradnak az értékeink, így a fiatal szabálynak is megfelelünk a nagy csapatnál, és majd mi jelezhetjük a szülőnek, hogy a fia megérett, hogy máshol egy magasabb szintre juthasson. Minden összefügg mindennel. Én ezeknek szeretném letenni az alapjait, és ezzel már elégedett lennék.
Köszönöm a beszélgetést.
Szatlmajer Roland
2024.11.06.